Kötet, Fezejet

1    I,     IV|       felpattanva Abellino.~ ~– Bocsánat érte, a név meglepett, miután
2    I,      V|     levelet tartva kezében.~ ~– Bocsánat, madame, hogy e levelet
3    I,     XI|      mégis erőt vett magán.~ ~– Bocsánat asszonyom, hogy ilyen kérdéssel
4   II,  XVIII|       nem, nagyságos asszonyom, bocsánat szavaimért, nem addig, amíg
5   II,  XVIII|    Marion kisasszony – ezerszer bocsánat…~ ~János urat egy tekintet
6   II,  XVIII|       az ég alatt, mint Rudolf. Bocsánat, édes szomszéd; érzem, hogy
7   II,  XVIII|     odafordula János úrhoz.~ ~– Bocsánat, hogy akaratlanul revánsot
8   II,     Sz| felesége~ ~mille pardons – ezer bocsánat~ ~Minerva – a bölcsesség