Kötet, Fezejet

1    I,      V|         egy tekintet az alvó férj arcára, s szemei újra mosolyogni
2    I,    VII| figyelmesebben a „kis unokalyány” arcára, kit eleget látott évek
3    I,    VII|    pillanatai az előtte ülő Flóra arcára visszatértek, oly hosszan,
4    I,      X|         Tudta, hogy mindenki az ő arcára néz. Azt is tudta, hogy
5   II,     XV|        mely e pillanatban Mayerné arcára szökött. A másik pillanatban
6   II,     XV|           ha figyelt volna leánya arcára, megláthatá, hogy az ily
7   II,  XVIII|         urat egy tekintet a delnő arcára meggyőzte arról, miszerint
8   II,   XXIV|        csókot ne nyomjon mosolygó arcára!~ ~– Ah, megálljon ön –