Kötet, Fezejet

 1    I,    VII|            arca az utóbbi szavaknál mosolygó gömbölyűségéből kissé hosszúkásra
 2   II,    XIV|    emlékével teli volt szíve, kinek mosolygó képe mindannyiszor felkeresé,
 3   II,    XIX| kiterjesztve s onnan kandikálva elő mosolygó arcával, mint egy leskelődő
 4   II,     XX|    Gergelynek már messziről nyújtja mosolygó üdvözletét, mit ez azzal
 5   II,     XX|      hangzott egy olyan kis eleven, mosolygó hölgy rózsaajkairól, mint
 6   II,     XX|             víg, eleven társaságot, mosolygó, derült arcokat körül.~ ~
 7   II,     XX|         Fanny álmodott arról a szép mosolygó arcról, kiről annyit gondolkozott,
 8   II,   XXIV|             elhalmozzák, és azalatt mosolygó arcot mutatni a világnak,
 9   II,   XXIV|           szerető csókot ne nyomjon mosolygó arcára!~ ~– Ah, megálljon
10   II,   XXXI|             bankár, ugyanazon sima, mosolygó képpel, amilyennel rendesen
11   II,   XXXI|     kétségtelen – szól Mr. Griffard mosolygó, derült orcával. Egy vonás,