Kötet, Fezejet

1    I,      I|     a mulatságot is megunta, alvó társaira vetette figyelmét,
2    I,      V|   árnyék, de egy tekintet az alvó férj arcára, s szemei újra
3    I,      V|    vele!~ ~S itt pillantatai alvó férjére estek.~ ~– Ne beszéljünk
4    I,    VII|    bement, s egy bölcsőjében alvó csecsemőt hozott ki, azt
5    I,     IX|    egy-két kiváló szellem ez alvó nemzedék közül, ámde mégis
6   II,     XV|    gyermeteg ajkkal, mely az alvó ártatlanságé, de oly összhangzók
7   II,    XXI| történetesen valamely mélyen alvó még erre se ébredjen fel,
8   II,  XXVII|    keblére, összecsókolja az alvó gyermek arcát, ki minden