Kötet, Fezejet

1    I,     IX|              nézik őket.~ ~Végre nem állhatta tovább a dicsőséget; ezek
2    I,      X|             sterc volt. Mayer úr nem állhatta tovább.~ ~– Hát titeket
3    I,    XII|                Hán?~ ~Sándor meg nem állhatta, hogy el ne mosolyodjék.~ ~–
4    I,   XIII|       valamennyit az asztalra. S nem állhatta meg, hogy ennyit ne mondjon:~ ~–
5   II,     XV|            levén a szobában, meg nem állhatta, hogy nagy keserűsége engedvén,
6   II,  XVIII| Kárpáthy-naptárban.~ ~Fanny maga sem állhatta meg, hogy ezt igen jó gondolatnak
7   II,   XXIV|             átölelje, és azután hogy állhatta volna meg, hogy őt ölébe
8   II, XXVIII|            szán készen várt reá; nem állhatta meg, hogy meg ne szorítsa