Kötet, Fezejet

1    I,     IV|             mozdítva keserű vonásra ajkait.~ ~– De ez mind kevés. Nemrég
2    I,      V|             izzadt vánkosára, forró ajkait csókolá, égő fejét keblére
3    I,    XII|              Abellino vérig harapta ajkait bosszúságában; ezek a filiszterek
4   II,     XV|            feszesen meghajtá magát, ajkait összehúzta, és fehér volt,
5   II,   XXIV|          összevissza csókolá arcát, ajkait és szemeit, amennyi elég
6   II,  XXVII| változatokra illeszti apró gömbölyű ajkait, mintha tudná ő jól, hogy
7   II, XXVIII|    tisztelettel, minővel egy halott ajkait szokták érinteni, megcsókolá
8   II,   XXIX|       mindig újra illesztgette apró ajkait.~ ~Azután körülvándorolt