Kötet, Fezejet

1    I,    III|      tétovázva álltak meg, nem tudva, melyik felé induljanak.~ ~–
2    I,     IV|        monsieur Deboureux-t, s tudva azt, mennyire fel van ingerelve
3    I,     VI| jókedvre hangolnak; nagyon jól tudva van előtte az ifjú gentlemanek
4    I,   VIII|       kortyantana. Ehhez, mint tudva van, igen jó öblös és gyakorlott
5    I,   XIII| eltátotta a szemét-száját, nem tudva, mit feleljen.~ ~– De bizony
6   II,     XV|      azért csatlakozik hozzám, tudva, hogy én majd magammal viszem.
7   II,     XX|        dörzsölni János úr, nem tudva, hogy mint mondja: „meghal”