Kötet, Fezejet

1    I,      I|     s csak ott dörmögi el a többit. – Azt sem tudom, ha a kenyerünk
2    I,     IV|     Excellenciás uram…”~ ~A többit nem mondhatta el az ifjú
3   II,     XV|   múlva velem jön falura, a többit azután bízza énrám.~ ~Mayerné
4   II,     XV|     leányához, és – tudja a többit.~ ~Hatvanezer pengőben alkudtak
5   II,    XVI| legyenek a kardok kézben, a többit majd elvégzik ők.~ ~A tanúk
6   II,   XXIX|    egy esztendőt, álmodta a többit”.~ ~– Ennyit rólunk, meghaltakról,
7   II,    XXX|     maga az a pap, akinek a többit vigasztalni kellett volna,