Kötet, Fezejet

1   II,     XV|    nem tudok sem sírni, sem örülni, igen rossz szívemnek kell
2   II,     XV|  kinek szerencséjén nem tud örülni; Fanny pedig önmaga előtt
3   II,     XV| leány nagyon látszott rajta örülni.~ ~Ez megint megnyugtatá
4   II,   XVII|      de az nem illett. Most örülni kellett volna. – A leány
5   II,     XX|   haragszom.~ ~– Annak csak örülni tudok – felelt a nagy ember
6   II,     XX|   fogja azt irigyelni; nem! örülni fog más örömének, legjobb
7   II,  XXIII|     bátyja volt; nagyon fog örülni, ha meglát.~ ~– Részemről