Kötet, Fezejet

1    I,      V|      hittem. Elolvashatja ön.~ ~– Névtelen levél? Ki írhatja azt?~ ~–
2    I,      V|     néhány szó engemet fölemel. E névtelen írás nagyobb diadal énnekem,
3    I,     VI|         önkénytelen zúgás, valami névtelen hangja az elragadtatásnak,
4   II,   XVII|          vezeté figyelmét, csak a névtelen kép állt mindig előtte,
5   II,    XIX|        valakire. Csakhogy ez az ő névtelen ideálja volt, kit ő szinte
6   II,    XXI| ábrándozott egykor, ha most ő – a névtelen ideál – mellette nyargalna
7   II,    XXX|          sejté utolsó óráit. Az a névtelen öröm, az a kimagyarázhatlan