Kötet, Fezejet

1    I,      X|  találkoznak is, egyik sem néz a másikra, hanem ő az olyan dolgokon,
2   II,     XV|         vánkosai egyik feléről a másikra helyezve át magát nagy zörejjel. –
3   II,   XVII|     olvasnak, egyik kéziratból a másikra másolnak, s jobban ismernek,
4   II,   XVII| jelenlétükben valaki egy lábát a másikra felteszi, avagy beszéd közben
5   II,    XIX|          s miután mind a kettő a másikra iparkodott hárítani az elsőbbséget,
6   II,   XXIV|        mi szükség egyik napnak a másikra világítani?~ ~– Minő két
7   II, XXVIII|            Egyik sem ismert rá a másikra.~ ~– Mit keres ön itt, uram? –