Kötet, Fezejet

1    I,    VII|   vasárnaponkint a tiszteletes úr magasztos elmélkedéseit.~ ~– Ah uram,
2    I,     XI|          rejtett rácsozat mögött, magasztos, lélekemelő éneket, ájtatos
3    I,     XI|           mily fölséges; óh, mily magasztos ének!~ ~Erre csakugyan oda
4   II,     XV| nyakravalója elragadó, s mellénye magasztos.~ ~„Quanta species!” * –
5   II,   XXII|           dicsőített nevét, lássa magasztos arcát az ifjúnak, kit még
6   II,   XXII|           forrósága elől e hideg, magasztos eszmék közé menekülni.~ ~–
7   II,   XXIX|   szavaknál az agg férfi arca oly magasztos, oly tiszteletreméltó kifejezést