Kötet, Fezejet

1    I,    VII|    felett, hogy a gondolatnál kétségbe kell esni, miszerint az
2    I,   XIII|       kocsonya közepett ejték kétségbe a belőlük enni kívánókat.
3   II,     XV| számára, mert átallta őt azon kétségbe esett külsővel leánya elé
4   II,     XV| hozzánk. Láttad volna, milyen kétségbe volt esve, mikor megtudta,
5   II,     XV|   városból. Már ekkor egészen kétségbe volt esve, azt hitte, férjhez
6   II,     XV| közbirtokosok, kiknek halmaza kétségbe ejteni képes egy szegény
7   II,  XVIII|     alaptalan, hogy még az is kétségbe vonható, vajon tud-e egyáltalában