Kötet, Fezejet

1    I,     II| bizonyítékául, miszerint titkok igenis voltak és lesznek is a szívek
2    I,    XII|    dühös bolond.~ ~Pedig Sándor igenis nyugodtan viselte magát.~ ~–
3    I,   XIII|   úgysem volt semmi dolguk.~ ~– Igenis, de éppen ezen árvíz okozta,
4    I,   XIII|         várnivalója tőlünk?~ ~– Igenis. A** kollégium nem kapta
5   II,    XIV|     most őt birkózni hívja.~ ~– Igenis, én vagyok az, nem tagadom.~ ~
6   II,  XVIII|         ahogy elébb mondta.~ ~– Igenis. Azt mondám, amit valóban
7   II, XXVIII|           kérdi kocsisától.~ ~– Igenis, ifjú uram. Megismerhetni