Kötet, Fezejet

1    I,     VI|       szerencsét!~ ~Lassankint helyére vergődött mindenki. A nyitány
2    I,     VI| nyitány megkezdetett. Mindenki helyére ült, szeméhez igazítá lornyettjeit,
3    I,   XIII|       úr leveretten ült vissza helyére, megtudva a küldött szájából,
4    I,   XIII|        mintha le volna bűvölve helyére, fel nem bírt előle kelni.~ ~
5   II,    XIV|        kezét.~ ~– Üljön vissza helyére, derék Boltay mester. Amint
6   II,     XX|    éljenzése között ült vissza helyére.~ ~Mint szokás és rendes
7   II,   XXIX|      is.~ ~Azután Rudolf ismét helyére ült, elfogódott hangon suttogva,