Kötet, Fezejet

1    I,      V|          nem akará megmondani, azon gondolatra jöttem, hogy tán valami
2    I,      X|             Szegény leány!~ ~Arra a gondolatra ki tudott volna jönni, hogy
3    I,     XI|                Teréz összerezzent e gondolatra. Matild jutott eszébe. Ámde
4   II,    XIV|          visszautasítná.~ ~Már azon gondolatra kezde jőni, hogy eltitkolja
5   II,    XIV|              Előre büszke volt azon gondolatra, mint fogja ő e gazdag úrnak
6   II,     XV|        Döbbenjen meg a leány arra a gondolatra, hogy mi lesz belőle, ha
7   II,   XVII| jószágigazgató elolvasván azt, azon gondolatra jött, hogy összeszedve a