Kötet, Fezejet

1    I,     II|      legkevésbé volt elrekedve, fennhangon elolvasá azt a köszörűs
2    I,    III| beszélhet, vitakozhatik bárminő fennhangon anélkül, hogy valaki által
3    I,    III|      Sajnálom, hogy nem szoktam fennhangon nevetni – szólt Rudolf –,
4    I,      V|    levelet, s ezt olvasá belőle fennhangon:~ ~„Halhatatlan művésznő!
5    I,     VI|        be az ajtót, s elkezdtek fennhangon beszélni, nevetni; az Catalani
6    I,   VIII|         társaságokban elkezdett fennhangon hahotázni; ilyenkor az jutott
7   II,    XIV|       János… Csak tessék bátran fennhangon elmondani azt a szedtevettét,