Kötet, Fezejet

1    I,      I| odaviszik, és akkor mindene az enyim lesz, anélkül, hogy meg
2    I,      I|      elment; ami benne van, az enyim, s ki van fizetve az ára;
3    I,      V|  boldog, ha azt elfeledtem. Te enyim maradsz.~ ~– Nem kellett
4    I,    XII|         egyszóval nem lehetett enyim. És most uram, ebben a kicsiny
5   II,    XIV|         ez az ön dolga, nem az enyim, én asztalosmester vagyok,
6   II,     XV|       ilyen esetet, mint ez az enyim, hallott-e ilyet valaha
7   II,    XIX|       férfiak.~ ~A tény nem az enyim, hanem azé a két hölgyé,