Kötet, Fezejet

1    I,    VII|       városrész felé; a harangok egyenkint felelgettek egymásnak ijedelemgerjesztő
2    I,    VII|        lelkének mindez emlékeken egyenkint fel kellett akadni, némelyiken
3    I,   VIII|  virágfüzér repülve vonul utána. Egyenkint elhagyja azokat, akik eléje
4    I,     IX| szakállal, és megismernők bennök egyenkint majd a mi párizsi ismerősünket
5    I,     XI|        könyörtelenül, bimbójából egyenkint kiszaggatni a leveleket,
6   II,     XV|           Néhány óra múlva ismét egyenkint felzároltattak az ajtók,
7   II,     XV|          lépett a társaság közé, egyenkint bemutogatta nejét a tiszteletre