Kötet, Fezejet

1    I,      X|       kezét, odaszorítá kebléhez, csókjaival halmozta, s töredezett hangon
2   II,  XVIII|           a parányi kis kezet, és csókjaival forró, szívtől szakadt csókjaival
3   II,  XVIII| csókjaival forró, szívtől szakadt csókjaival borítá el azt, és ismét
4   II,  XVIII|           borítá el azt, és ismét csókjaival halmozá el, és nem bírt
5   II,   XXII|       ágya mellett, s annak kezét csókjaival, könnyeivel halmozá el.~ ~–
6   II,    XXV|      engedé, hogy azt könnyeivel, csókjaival halmozza? Engedé, hogy a
7   II,    XXV|           nő futott eléje, s édes csókjaival letörlé a keserű könnyek