Kötet, Fezejet

1    I,      I|         halni.~ ~– Csak halj meg – biztató a poéta –, ne félj, epitáfiumodról *
2    I,     II|           kezét a dandy vállára, s biztató hangon monda:~ ~– Majd megpróbáljuk,
3    I,      V|           lohasztá égő homlokát, s biztató suttogásával űzte a kór
4    I,   VIII|     mindegyik arcán látszik valami biztató sugára a reménynek, hogy
5    I,      X|           s testvéreire, s azoknak biztató tekintetével találkozva
6   II,  XVIII| odahajolhatni Fannyhoz, s gyöngéd, biztató hangon fülébe súghatni:~ ~–
7   II,   XXIV|       kikből e ragyogó, ez édes, e biztató szavak hallatára a szív