Kötet, Fezejet

1    I,      I|      A kocsmáros levette nagy alázatosan a süvegét és kezébe fogta,
2    I,     XI| keresni.~ ~Megkéré tehát nagy alázatosan a komornyikot, ha nem lehetne-e
3    I,   XIII|    főhajtással válaszolt nagy alázatosan:~ ~– Nem vagyok én méltó
4   II,     XV| Emellett Mayerné folyvást oly alázatosan viselte magát, hogy minden
5   II,  XVIII|  visszafizetni. Akiket azután alázatosan elhallgatok, azok iránt
6   II,  XVIII|    meghajtotta magát, és igen alázatosan köszönt is személy szerint
7   II,    XXX|      vitézlő urak, kiktől egy alázatosan porrá lett halott – vitézlett