Kötet, Fezejet

1    I,    VII|   rajta.~ ~Rudolf öntudatlanul ajkaihoz emelé a képet, és meg csókolá
2   II,     XV|      úr; nemcsak kezébe, hanem ajkaihoz is szorítá azt, s a leány
3   II,  XVIII|      lett volna őt meggátolni, ajkaihoz szorítá a parányi kis kezet,
4   II,    XXI|        úgy féltem önt.~ ~János ajkaihoz szorítá a nyújtott kezet,
5   II,   XXII|     mindkét kezével e kezet, s ajkaihoz voná azt.~ ~Kárpáthy oly
6   II,  XXVII|       elragadtatással emelé őt ajkaihoz, s szúrós, tövises bajuszával
7   II,  XXVII| férjeét, s odavonja azt lihegő ajkaihoz.~ ~…– Emlékezzék reám… –