Kötet, Fezejet

1    I,    VII|         fog hallani, s elkívánja tőlünk. Vagy azt hiszi ön, hogy
2    I,      X|    mindig, majd úgy elidegenülsz tőlünk, hogy ránk sem nézesz többé!~ ~–
3    I,   XIII| valakinek még valami várnivalója tőlünk?~ ~– Igenis. A** kollégium
4   II,  XVIII|  szerencsére.~ ~– Kegyed úgy fut tőlünk – szólt közbe Fanny –, várjon,
5   II,   XXII|       közügyek, szenvedők várják tőlünk.~ ~Szegény asszony! Hogy
6   II,  XXIII|       vagyunk.~ ~Nagy hiba volna tőlünk, ha végképpen megfeledkeztünk