Kötet, Fezejet

1    I,    III|       életrevalók vagyunk, és tisztelni fogják törekvéseinket; mezőinken
2    I,     IV|      herceget van szerencsénk tisztelni, kiről már egyszer volt
3    I,      X|       a művésznő kivétel, azt tisztelni is szabad; a művészetnek
4   II,    XIV|   hogy nejévé esküszöl, és őt tisztelni fogod. Ha kívánod, két külön
5   II,    XIX| ismerve és bámulva van, tehát tisztelni kell, tehát nem lehet vele
6   II,   XXXI|       ember, ha megvénül, azt tisztelni szokták, az ő vénsége pedig