Kötet, Fezejet

1    I,      V|     hibáit pedig feljegyzik. Ha tisztán művészetének él, ha nem
2    I,     IX|    bámulja, ki oly magasan, oly tisztán áll nyilvános jellemében,
3    I,      X|         örökre, és adja át neki tisztán és békességesen; mert ha
4    I,    XII|          ez minden vonásnál oly tisztán ismétlé: „Kárpáthy, Kárpáthy!”,
5    I,    XII|         összeget a legnemesebb, tisztán műbaráti célokból adta gyámleányának.~ ~
6   II,  XXVII| lélegzetvétele megkönnyebbül.~ ~Tisztán kezd látni ismét, mindenkire