Kötet, Fezejet

1    I,      I|        s a poéta olyan fűzfáról szakadt, amilyet csak a két hazában *
2    I,      I|       ahogy éppen a szó beléjük szakadt, amidőn e közéjük nem illő
3    I,      I|       öntudatlan egy mély sóhaj szakadt fel kebléből.~ ~– Ez azonban
4    I,     IX| éjféltájon az eső megeredt, úgy szakadt reggelig, mintha cseberből
5   II,     XV|     éppen ily viharos volt, úgy szakadt az eső, úgy zúgott a szél
6   II,  XVIII|       csókjaival forró, szívtől szakadt csókjaival borítá el azt,