Kötet, Fezejet

 1    I,      V|    híre mulandó, neki nem kell meghalni, csak megvénülni; még él,
 2    I,    VII|         ahogy hazámban szoktak meghalni a nők.~ ~Rudolf megfogá
 3    I,    VII|     kötelességének tartá utána meghalni.~ ~Megelőzte Rudolfot, ahelyett,
 4    I,      X|     azt! Ha olyan könnyű volna meghalni.~ ~– Hiszen jobb is lesz
 5   II,    XIV|     azt neki soha, de szeretne meghalni bele.~ ~Csak egy könnyű
 6   II,     XV|      hogy egyszer hirtelen fog meghalni, mert nagyon sűrű a vére,
 7   II,     XV|       hát voltaképpen valahára meghalni, vagy sem.~ ~Kecskerey úr
 8   II,   XVII|   kiinni az utolsó cseppig, és meghalni, és ő ne tudná azt meg soha.
 9   II,   XVII| gondolat, hogy milyen jó volna meghalni.~ ~ ~ ~
10   II,   XXIX|         láttam álmodni, láttam meghalni…~ ~– Óh, jerünk, jerünk
11   II,   XXIX|      hogy mindennek korán kell meghalni, ami szép és ami jó, csak