Kötet, Fezejet

1   II,    XIV|      elhervadni bele, lehullani, sírba dőlni, hogy csak akkor tudhatná
2   II,     XV|         rossz gyermekek vittek a sírba, a Dunába.~ ~Boltay mester
3   II,   XXIV|      volt e percben, mint akit a sírba tesznek.~ ~Rudolf néhány
4   II,   XXIX|          semmi, hogy szállhassak sírba azon boldog gondolattal,
5   II,   XXXI| családfők egyike követte nejét a sírba, maga után egy reményteljes
6   II,   XXXI|          mondta soha senkinek, a sírba vitte magával a titkot.~ ~