Kötet, Fezejet

1    I,      I|    Már édes úröcsém, nagyon sajnálom, hogy birtokának, melyet
2    I,    III| iránt: a magyar főurak.~ ~– Sajnálom, hogy nem szoktam fennhangon
3    I,    VII|       állítá a lord. – Igen sajnálom, hogy nem tőlem származik,
4   II,   XVII|    vadászni?~ ~– Nem, uram. Sajnálom az állatokat.~ ~– No de
5   II,  XVIII|     kell lennie; ezt nagyon sajnálom, mert nekem megígérte, hogy
6   II,  XXIII|     vendégem számára pipát. Sajnálom, hogy nargilával * nem szolgálhatok.~ ~