Kötet, Fezejet

1    I,     XI|           Matild! – monda a leány őszintén, igazán megvallva gondolatát,
2    I,    XII|              A leány elmondá neki őszintén, hogy szeret, lelkének,
3   II,  XVIII|         vegye sorba, és mondja el őszintén, nyíltan nekem: „Mit tart
4   II,  XVIII| gondolatnak ne találja, s egészen őszintén nevetni kezde rá, s miután
5   II,    Veg|      tehát kénytelen vagyok egész őszintén megvallani, miszerint én
6   II,    Meg|             A többi munkáimnál is őszintén el fogom mondani, hogy honnan