Kötet, Fezejet

1    I,    III|    Istvánnak neveztek, karjába ölté kezét, és odavonta maguk
2   II,    XIV| mosolygott, karját a mesterébe ölté, s kitűnő szívességgel szólítá
3   II,  XVIII|  karmantyúkkal a nábob karjába ölté, s a legtökéletesebb, hibátlanabb
4   II,   XXIV|      az odasiető Flóra karjára ölté barátnéját, és sétálni indultak
5   II,   XXIV|     közel juthatott, s karjába ölté karját, s mint akik legjobb
6   II,    XXV|       hozzá, és karját karjába ölté; hogy ha meg akar szakadni