Kötet, Fezejet

1    I,      I|      szájában, elnézte boldog nyugalommal, mint kárhozik el négy ló
2    I,    III|         Rudolf elveszíthetlen nyugalommal felelt:~ ~– Ha az erős hang
3    I,    XII|   látszanak; oly hidegen, oly nyugalommal viseli magát, mint aki már
4    I,   XIII|      jó rokonok leszünk, s én nyugalommal térhetek Istenhez.”~ ~–
5   II,    XIV| homlokát kezével, s erőtetett nyugalommal szólt:~ ~– Kelj fel, leányom.
6   II,     XX|     hálószobájukba, ott egész nyugalommal elolvasandók a kedves levelet.