Kötet, Fezejet

1    I,    III|       tartja önt Párizsban?~ ~– Munkás vagyok, uram, asztaloslegény
2    I,    VII|    adogatni.~ ~– Igen – szólt a munkás bosszúsan lerántva sipkája
3    I,    VII|      szíve! – dörmögé magában a munkás, s elsietve, nemsokára társaival
4    I,    XII| műhelyéből jön; ezt szeretem, a munkás polgárokat én nagyra becsülöm.~ ~
5    I,     Sz|   helyett használja~ ~ouvrier – munkás~ ~ötödfű – ötödéves~ ~ ~ ~
6   II,    XIV|      tiszta lelkű ifjú, jómódú, munkás kézműves, és amellett deli,