Kötet, Fezejet

1    I,     II| Tudom – szólt a bankár hideg mosolygással, s egy kezébe vett tollal
2    I,     II|        szólt a bankár furcsa mosolygással –, tehát önnek, monseigneur
3    I,     VI|      A szép asszony gyönyörű mosolygással jutalmazá a fáradozókat,
4   II,    XIV|     kezdé az éltes úr furcsa mosolygással tekintve a mesterre –, legelsőbb
5   II,     XV| hitvesével, s a legnyájasabb mosolygással mutatá be őket egymásnak.~ ~–
6   II,   XXXI|      rágalmakat sardonicus * mosolygással –, hogy azoknak nem hagyományozott