Kötet, Fezejet

1    I,     IV|          Bocsánat érte, a név meglepett, miután e nő hazánk leánya.~ ~–
2    I,   VIII|       lett volna tiporva.~ ~A meglepett fenevad a fojtó hurkot nyakán
3    I,      X|    mint az isten madarainak a meglepett búzaföld, melytől nem kérdezik,
4    I,    XII| egyszerű módon adja tudtára a meglepett udvarlónak ellenséges indulatát?~ ~
5    I,   XIII|  kívül bizonyosan más akárkit meglepett volna.~ ~„Édes öcsémuram!” –
6   II,    XXV|     János. Bárkit rajta kívül meglepett volna nejének e szokatlan