Kötet, Fezejet

1    I,     II|      amilyen messzire lehetett, meghajtá, s azzal fejét csöndesen
2    I,    XII|          A küldött illedelmesen meghajtá magát, és eltávozott. Fél
3    I,   XIII|     előtte, s mély tisztelettel meghajtá magát.~ ~– No! Menjen már
4    I,   XIII|   tisztségekkel egyben.~ ~Azzal meghajtá magát, és lábával hátraseperve
5   II,     XV| megtorolva.~ ~Abellino feszesen meghajtá magát, ajkait összehúzta,
6   II, XXVIII|         szeretett – és meghalt? Meghajtá ő is térdét ez emléken.~ ~