Kötet, Fezejet

1    I,     IX| elbeszél, hogy akármelyikünk megérti.~ ~A vad gyerekek nem győztek
2   II,    XIV|     lesz, ha leül mellém, és megérti végig; így ni. Én azt akarom,
3   II,    XIV|     lyánka.~ ~– Nem szükség, megérti így is – nevete a mester;
4   II,     XV| cepeli be urához. A vőlegény megérti az izenetet, rögtön hintajába
5   II,  XVIII|  sóvárgott: egy szívre, mely megérti, egy oly őszinte, salaktalan
6   II,  XXVII|     a beteg. Kérő tekintetét megérti a barátné, s ölében tartott