Kötet, Fezejet

1    I,      V|            Jozefine lehajolt hozzá, és megcsókolá homlokát.~ ~– Ne gondolj
2   II,    XIV| legcsintalanabb pukerlivel * lehajolva megcsókolá a mester kezét, s trallázva,
3   II,   XXII|             meg a nehéz beteg ágyánál, megcsókolá kitett verítékes kezét,
4   II,   XXII|            lelkébe látott Teréz. Midőn megcsókolá néma ajkát, s aztán kocsira
5   II, XXVIII|               ajkait szokták érinteni, megcsókolá e névnek „Fanny” mindenik
6   II, XXVIII|    gondolkozott…~ ~Végre odahajolt, és megcsókolá sorba az öt betűt.... éppen,