Kötet, Fezejet

 1    I,   VIII|      mint amekkorának képzeled magadat; beültetnélek ide az úri
 2   II,    XIV|      jó tanácsot ad.~ ~Te lásd magadat boldog unokákkal játszó
 3   II,    XIV|   nyugalomról, te pedig álmodd magadat ifjadhoz közel; egyik az
 4   II,     XV|     életben töltötted el, hogy magadat minden örömtől megfosztottad?~ ~
 5   II,  XVIII| sohasem érdemelt meg. (Bizd el magadat ostoba! Ne gondold, hogy
 6   II,  XVIII|      az érdem volna; szégyelld magadat, hogy szépséged tett úrnővé.)~ ~
 7   II,    XIX|         midőn csak meg kellene magadat hajtanod, vagy éppen eléje
 8   II,   XXII|    Hová? Parancsolj, hol fogod magadat legjobban érezni.~ ~Fanny
 9   II,  XXIII|   hittük, már mediatisáltattad magadat Indiában. Jer, ülj mellém.
10   II,  XXIII|        ülj ide mellém, és tedd magadat kényelembe! Jusszuf, tölts
11   II,    XXV|        Te addig, öcsém, mulasd magadat kedved szerint – monda Rudolfnak –,