Kötet, Fezejet

1    I,    III|       s többé nem Csokonai a legutolsó költő, ki a literatúrában
2    I,    III|    meg kell engedned, hogy a legutolsó magyar táblabírónak a kisujjában
3    I,    VII|     még egy nincsen itten. A legutolsó, a legkisebb, egy kis pólyában
4    I,   XIII|      maga Béla is. – Ez volt legutolsó gondolatja mindig. Egy szerelmes
5   II,     XV| Onnan jutott eszembe, hogy a legutolsó hímzésed most is megvan
6   II,   XXIX|     ez, midőn felébredek, és legutolsó, midőn lefekszem, és örökkévaló,