Kötet, Fezejet

1    I,      I|         Bús Péter uram tevé, ki a kegyetlen sors által arra volt hivatva,
2    I,      X| bátorkodik felőle, utánamegy!~ ~E kegyetlen mondás nagy sírásokra adott
3    I,   XIII|          pedig végtére eljön az a kegyetlen kaszás, aki minden embert
4   II,    XXV|        nem találja férjét. Valami kegyetlen kertész egy diófa mellé
5   II,    XXV|     szegény.~ ~Óh, ha tudná, minő kegyetlen kínzást követ el e szegény
6   II,   XXXI|          hogy Rudolf nem lesz oly kegyetlen, miszerint egy szegény,