Kötet, Fezejet

1    I,      V|             ha szüntelen csak férje karján jelen meg, kit éveken át
2    I,    VII|        delnő felért a tűzfalra – és karján hozá fel a megtalált csecsemőt.~ ~
3   II,    XIV|           szemelt ki számára, kinek karján az élet csendes ösvényén
4   II,     XV|           éltes, idegen férfiút hoz karján, s egyenesen a háziúr elé
5   II,    XXV|  összerezzent. János érzé a rántást karján.~ ~– El akartál esni?~ ~–
6   II,    XXV| megkeményíté szívét, arcát, s férje karján az érkező elé sietett.~ ~