Kötet, Fezejet

1    I,   XIII|        kínokat érez!~ ~ ~ ~Most jerünk a kárpátfalvi kastélyba.~ ~
2   II,   XXIX|        láttam meghalni…~ ~– Óh, jerünk, jerünk innen.~ ~– Elmegyünk,
3   II,   XXIX|       meghalni…~ ~– Óh, jerünk, jerünk innen.~ ~– Elmegyünk, Rudolf.
4   II,   XXIX|         üdvözölne utolszor.~ ~– Jerünk, jerünk!~ ~A levéltár nagy
5   II,   XXIX| üdvözölne utolszor.~ ~– Jerünk, jerünk!~ ~A levéltár nagy termében
6   II,   XXXI|      megtudjuk, ami nem igaz.~ ~Jerünk legelébb is Kecskerey úrhoz.~ ~