Kötet, Fezejet

1    I,    III|   egyszerre mind a két ifjú hevesen.~ ~Rudolf elveszíthetlen
2    I,    VII| bízni?~ ~– Én, én! – kiálta hevesen Chataquéla. – Gyorsan lábtót *
3    I,      X|   az én szememre?~ ~Eközben hevesen járt alá s fel a szobában
4   II,  XVIII|    engem úgy! – szólt Fanny hevesen, túlboldogan szorítva szívéhez
5   II,   XXIV|     lépett, s azt háromszor hevesen megrántá.~ ~A szobaleány
6   II,  XXVII|    a beteg ajkához.~ ~Fanny hevesen, édesen szorítja őt lihegő