Kötet, Fezejet

 1    I,      I|          gentlemannek.~ ~– Hm. És lám most jó hogy tud, mert különben
 2    I,     II|       fizetett havi béreikért, és lám, vagy egy, vagy más úton
 3    I,     IV| eltávozott az erkélyszobából.~ ~– Lám, a nemes lord azt hiszi,
 4    I,      V|          a csillogó lámpafényhez. Lám, amiért imádkozott az éghez:
 5    I,   XIII|      miatt rakásra hullottak.~ ~– Lám, a kár haszonba ment.~ ~–
 6    I,     Sz|         hitemre~ ~Mais v'la! – De lám!~ ~majorátus – hitbizomány,
 7   II,     XV|        történt-e ez így rá nézve. Lám, ha ahhoz a polgáremberhez
 8   II,   XXII|        tehát valamit kívánni.~ ~– Lám, a betegek mindig azon törik
 9   II,    XXV|        tréfás meséket mondja.~ ~– Lám, ez a virágok boldogtalan
10   II,   XXVI|          nekem, te makk csali? – (Lám, Abellinónak is feltűnt
11   II,  XXVII|    Kárpáthy, s arca elkékült.~ ~– Lám, nagyságos uram, ez volt,