Kötet, Fezejet

1    I,   VIII| kiálta a legényre:~ ~– Ne is gondold öcsém, hogy te győztél,
2   II,   XVII|     a korszellemet.~ ~Azt se gondold pedig szíves olvasó, hogy
3   II,  XVIII|      erre vezetett (tehát ne gondold hogy ide indultunk), nekem
4   II,  XVIII|   Bizd el magadat ostoba! Ne gondold, hogy azért dicsérjük szépségedet,
5   II,  XVIII|      nevetni.~ ~– Óh, ezt ne gondold, hogy nem önzésből teszem –
6   II,   XXIV|         Te? Rudolf? Engemet? Gondold meg, mit mondtál! Komolyan