Kötet, Fezejet

1    I,     XI|   mert van egy lény, aki a gondolatok mögé lát, ki mindenütt figyel,
2   II,     XV|   egész éjjel hányt-vetett gondolatok, mintha hetek, havak múltak
3   II,   XXII|  kezeiket, ha tudnák, minő gondolatok azok, miktől kezeinek lázas
4   II,   XXIV|    eszmék, rút, rendkívüli gondolatok, mikre nézve a te tiszta,
5   II,   XXIV|   lesz okosabb.~ ~Ily erős gondolatok között aludt el Rudolf,
6   II,   XXVI| így könnyebben kitalálta a gondolatok élét, el nem kacagta volna