Kötet, Fezejet

1    I,      I|  alázatosan a süvegét és kezébe fogta, s nagy csendes hidegvérrel
2    I,      I|      vele is kevesebbet lásson, fogta magát s fordult a szobája
3    I,    III|           De a természet pártul fogta legkedvesebb emberének sírját,
4    I,      V|  fordult meg, s most üdítő álom fogta le szempilláit, az orvosok
5    I,      X| Teréznek a szép műdarabot.~ ~Az fogta száránál fogva a pipát,
6   II,   XXXI|       az íriszeket * úgy pártul fogta, mert azok szép virágok.