Kötet, Fezejet

  1    I,      I|              alá s fel a víz, amerre neki tetszik. Ismeretlen ember
  2    I,      I|           lenni, hogy éjjel fel kell neki kelni, és káromkodni fog,
  3    I,      I|        valakinek a képe nem tetszett neki, vagy okoskodni próbált
  4    I,      I|          nagy úr figyelmét. Tetszett neki, hogy a kocsmáros csak úgy
  5    I,      I|              kezdé elszámlálni, hogy neki meg mi kell.~ ~– Nekem nem
  6    I,      I|         kezdett ez ízetlen tréfákon; neki az ilyenekben telt mulatsága,
  7    I,      I|              majd ismét elbődül, ült neki az ízletes hideg sültnek,
  8    I,      I|     Megosztozunk. Ha férfi, nem kell neki magát zsenírozni, ha dáma,
  9    I,      I|        Megyek be hozzá, és megmondom neki, hogy én ott akarok a szobájában
 10    I,      I|         énekesnőket csak azért, hogy neki parasztnótákat daloljanak;
 11    I,      I|               János úr ekkor odaveté neki tárcáját, s inte, hogy tartsa
 12    I,      I|           asztalokat, miket János úr neki hagyott.~ ~– Ah, cher ami, *
 13    I,     II|             értette, hogy mi szükség neki mindezeket így hegyiről
 14    I,    III|              a három magyar ifjútól, neki még Párizsba kelle visszatérni,
 15    I,    III|     népünknek, mely jövendőt ígérjen neki?~ ~– Vannak fiai! – szólt
 16    I,    III|          ugyebár?~ ~– Az is egy. Van neki miből élni, ami nagy prezervatíva *
 17    I,    III|           éppen amiatt, minthogy van neki miből élni, nincs arra szorulva,
 18    I,     IV|    kinyitotta, s és egy rubelt adtam neki.~ ~– És aki az én redingote-omat *
 19    I,     IV|               és én egy pofont adtam neki érte.~ ~– Ah, ah! – iparkodék
 20    I,     IV|        boulogne-i erdőcskében, * hol neki csinos kis villája van isten
 21    I,     IV|           asztalhoz, terítéket adtak neki, s késő estig vigadtak együtt
 22    I,     IV|           odabenn leszek”, s odaveti neki a kantárját. A herceg szépen
 23    I,     IV|            lord azt hiszi, hogy csak neki van kiváltsága a különcködésre –
 24    I,     IV|            igazgatóját, hogy engedje neki azt a medve szerepét játszani.
 25    I,     IV|       beszélt, csak akkor mondta meg neki:~ ~– Nagyon érdekes és új.
 26    I,     IV|          kitérni. „No várj!” – monda neki, én mellette ültem, s ő
 27    I,     IV|             ő oly rigyesen hajtatott neki, hogy beleakadva a tejárus
 28    I,     IV|           tehát azon ajánlatot tevém neki, hogy ha én rögtön végit
 29    I,     IV|    gondolkodhassanak azon, miszerint neki ismét bankárja van); onnan
 30    I,     IV|              bankbilétet, s odavetém neki. A fickó elbámult; a kutya
 31    I,     IV|             a legszebb gyémántokat – neki ebben legjobb ízlése van –
 32    I,     IV|   dicsőítettük, világhírt szereztünk neki, s mivel hálálta meg? Avval,
 33    I,      V|          hogy a művész híre mulandó, neki nem kell meghalni, csak
 34    I,      V|  tehetségtelen olcsó szépségeknek, s neki meg kell ismerkedni mindazzal,
 35    I,      V|              mert férje beteg? Isten neki, hát hivasson hozzá orvost,
 36    I,      V|                   És tapsolni fognak neki, koszorúkat hányni.~ ~–
 37    I,      V|        ellenökben; ők tért nyitottak neki, hogy visszavonulhasson,
 38    I,     VI|        vetélytársnénak.~ ~– Úgy kell neki! – monda a szép asszony
 39    I,     VI|              Jozefine annyit mondott neki súgva, hogy siessen beteg
 40    I,     VI|             hogy 14 ezer frankot fog neki fizetni, ha nem lép föl
 41    I,    VII|              úton nagyon könnyű volt neki kiszámítani, hogy négy hónap
 42    I,    VII|       szerelmet nem hazudott soha.~ ~Neki férje van. Ez európai fogalmak
 43    I,    VII|            Legtöbben azok közül, kik neki újabb hírt hoznak, nemigen
 44    I,    VII|           hogy maradjon kissé hátra. Neki egy égő gerenda alatt kell
 45    I,    VII|               mint hogy megmondhassa neki: „Ön derék férfi!”~ ~Miként
 46    I,    VII|         ismeretlen hős, aki segített neki benne. Hát éppen nincs abban
 47    I,    VII|              a fogadást, mert hiszen neki mindent meg kell tudni,
 48    I,    VII|            vigasztalta vele, hogy ha neki magának nem lenne bátorsága
 49    I,    VII|            teljesíteni, ő szolgálhat neki a magáéval, s a jámbor lord
 50    I,    VII|              de hiheti-e ön, hogy ez neki sikerülni fog. Ez önfejű
 51    I,    VII|       szorítá kezében, éltét odaveté neki, hogy vigyázzon reá; és
 52    I,    VII|     fonadékokba idomítják, átnyújtja neki a tegnapi látogatók névjegyeit,
 53    I,    VII|             ezzel össze sem lehetett neki veszni, mert kénytelen volt
 54    I,    VII|            álomból ébred fel, s örül neki, hogy amit látott, csak
 55    I,    VII|       mellett máskor oly jól szokott neki sikerülni.~ ~És most leverten
 56    I,   VIII|            házai elé ér; ide be kell neki menni, mert különös foglalatossága
 57    I,   VIII|           vert.~ ~– Olvassa csak fel neki, jegyző úr, hány akó bor
 58    I,   VIII|           bor és hány bevert fej van neki a rovásán!~ ~És kisült a
 59    I,   VIII|              a formából, az meg volt neki adva cifra sallangokban,
 60    I,   VIII|            hazudni, mintha diktálnák neki. Negyedik Kalotai Frici,
 61    I,   VIII|           ölelgetésben, hej! – monda neki Miska, mely mondás, minthogy
 62    I,   VIII|             ugyanakkor gáncsot vetni neki lábbal, s a másik kézzel
 63    I,   VIII|           elfoglalva a csak tréfából neki szánt szerepet.~ ~ ~ ~
 64    I,     IX|              jurison túl nem kellett neki semmit tudni.~ ~Nép? Az
 65    I,     IX|      Nézzétek csak, hogy nem tetszik neki, amit a szónok beszél, most
 66    I,     IX|       beszélni fog. Majd éljenezzünk neki! Csak jó nagyokat kiáltsatok!~ ~
 67    I,     IX|            Talán köszönni is kellene neki.~ ~A fráter kezdte helyét
 68    I,      X|    közpénztár kezelője volt, és volt neki öt szép leánya.~ ~A leányok
 69    I,      X|            ezer forinttal mibe kerül neki őt kisegíteni zavarából?~ ~
 70    I,      X|   valamennyire énekelni, könnyű volt neki elhitetni atyjával, hogy
 71    I,      X|           véletlenül valaki megsúgná neki, hogy Mayer leánya a színháznál
 72    I,      X|          színháznál van, könnyű lesz neki azt mondani, hogy az más
 73    I,      X|          kedves asztali tüneménnyel. Neki ugyan mindez éppen úgy nem
 74    I,      X|          asszony meg nem súgta volna neki, hogy Matild oly örvendetes
 75    I,      X|          miket leánya csábítója vett neki születésnapi ajándékul;
 76    I,      X|      tudósítják, amiről tudják, hogy neki szomorúságot fog okozni.~ ~
 77    I,      X|               Hát miért nem hívatnak neki doktort?~ ~– Az ő betegségét
 78    I,      X|     megtagadhassa tőle. Megbocsátott neki. Rögtön bérkocsit rendelt,
 79    I,      X|               Beszéljen a világ amit neki tetszik! A vér nem válhaatik
 80    I,      X|          melyet libériás inas hozott neki, és azt a sokszor említett
 81    I,      X|              az olyan dolgokon, amik neki nem tetszettek, nem szokta
 82    I,      X|         mikor ilyen dolgokat mondtak neki, csak mosolyogni szokott
 83    I,      X|    nyughatott a haragtól, el kellett neki mennie hazulról, hogy panaszát
 84    I,      X|      szegfűket oltogatott.~ ~Elmondá neki panaszát. Elmondá, hogy
 85    I,      X|       testvérével ily ügy felett, ha neki éppen úgy tetszik, hogy
 86    I,      X|          tanács még kevésbé tetszett neki. Ment a harmadik ismerőshez.~ ~
 87    I,      X|          felől; aki aranyakat hozott neki, azt kiverte a szobából,
 88    I,      X|            kezeit örökre, és adja át neki tisztán és békességesen;
 89    I,      X|               Tehát másoktól kellett neki megtudnia, hogy ő nem becsületes
 90    I,     XI|              magas hegyre, megmutatá neki a földnek minden országit
 91    I,     XI|              tiéid legyenek.” Felele neki Jézus: „Távozzál éntőlem
 92    I,     XI|          magas hegyre, és megmutatja neki a gazdag, az örömökben és
 93    I,     XI|    határtalan világot, és azt mondja neki: „Nézd, én ezt mind neked
 94    I,     XI|               de ily úton el kellett neki azt fogadni a leány számára.~ ~
 95    I,     XI|         egyik sem bírta megbocsátani neki, hogy oly kinccsel bír,
 96    I,     XI|      ábrándozik. A gonosz megmutatta neki a világot, és mondá: „Ezt
 97    I,     XI|             adom, imádj engemet!” És neki nem jut eszébe a felelet: „
 98    I,     XI|         forró köszönetét elmondhassa neki, s további tanácsát kérje,
 99    I,     XI|           Krammnét, hogy mutassa meg neki csak egyszer a távolból
100    I,     XI|     karzatára, hol Krammné megmutatá neki titkos jóltevőjét.~ ~Fanny
101    I,     XI|              melyet Krammné mutatott neki, semmi vonzerővel sem bírt
102    I,    XII|       vallomásait.~ ~A leány elmondá neki őszintén, hogy szeret, lelkének,
103    I,    XII|          elment Boltayhoz, elmondott neki mindent, és kérte, hogy
104    I,    XII|             az nekik? Vissza akarták neki küldeni a Fannyra költött
105    I,    XII|            jámbor asszonyság elmondá neki a csoda történetet, hogy
106    I,    XII|          éjszakán véletlenül eltűnt, neki sem szóltak semmit, hogy
107    I,    XII|           mintha az egész támadással neki kellene megküzdenie.~ ~Az
108    I,    XII|             milyen bútorzatot vegyek neki menyasszonyajándokul?~ ~
109    I,    XII|         hintajában ült, akkor jutott neki eszébe, hogy miért nem ütötte
110    I,    XII|             Majd meglássuk, eltart-e neki holnap reggelig.~ ~Még eznap
111    I,    XII|         Livius oly embereket adjanak neki segédül, kiket nem óhajt.~ ~–
112    I,    XII|          kedve a fiúnak hasonló, nem neki való mulatságoktól.~ ~E
113    I,    XII|   szívességeiket, és nagyon jólesett neki, hogy azok egy szót sem
114    I,    XII|            hogy iszonyú kínokat kell neki érezni agyában. Az orvosok
115    I,   XIII|             nádor őfensége megengedé neki, hogy két hétre hazaszabadulhasson,
116    I,   XIII|        mormogá fogai közől. – Küldök neki névnapi ajándékot, amilyet
117    I,   XIII|            úrfi mellett, hogy legyen neki kit ütni-verni. Ami tudományt
118    I,   XIII|            számtalan ajtókon kellett neki keresztülbotorkáznia, melyek
119    I,   XIII|             üres papirost mutatnának neki e helyett, úgysem hallgat
120    I,   XIII|             ember? Csak élni is kell neki. Hat gyermeke van, amint
121    I,   XIII|     elégültségből nevetett tán? Nem. Neki ez is csak olyan bolond
122    I,   XIII|            és úgy kapja el. Csakhogy neki az a kiváló bolondság jutott,
123    I,   XIII|           fényes sírkövet állíttatna neki, mint azoknak: a cigánynak,
124    I,   XIII|              fiskálisért! Mondja meg neki, hogy jó tollat is hozzon
125    I,   XIII|             Jancsi úr bolondja. Mert neki nem kell másforma ember;
126    I,   XIII|            pert condescendáltatom, s neki engedem a burjányosi halmot.
127    I,   XIII|              de belül diákul ne írja neki, mert nem érti meg, csak
128    I,   XIII|       syntaxist * végzett), írja meg neki, hogy ami ménlovat kért
129    I,   XIII|            tőlem, de akkor nem adtam neki, ha eljön érte, elvitetheti.
130    I,   XIII|            hogy mindent elhiszek már neki, még ha azt megígéri is,
131    I,   XIII|       béküljön ki vele, majd szerzek neki valakit, akin bosszúját
132    I,   XIII|             volna elő.~ ~– Csináljon neki borítékot, és írja rá: Nagyságos
133    I,   XIII|             Egy lovaslegény vigye el neki személyesen e levelet.~ ~
134    I,   XIII|            unokaöccsét. Úgy tetszett neki, hogy békülő kezet nyújta
135    I,   XIII|             hogy békülő kezet nyújta neki, s bár alig volt hihető,
136    I,   XIII|           tudakozódik. Hát mi gondja neki a nagyságos úr egészségére?
137    I,   XIII|     nagyságos úr.~ ~– Még egyet kell neki megizenni, hogy: „Hosszú
138    I,   XIII|              visszatartózkodást, ami neki azelőtt legkevésbé volt
139    I,   XIII|              az az ötlete jött, hogy neki kell legelőször felköszönteni
140    I,   XIII|      népegyengető azután annak esett neki; Frici futott volna, ha
141    I,   XIII|      háromszáz parasztkölyök is mind neki uszult, s akármerre fordult,
142    I,   XIII|              mondta.~ ~Hiába mondták neki, hogy ne tartsa a kötényét
143    I,   XIII|      hallatára, mintha nem tetszenék neki e nagyon kegyes szándék.~ ~
144    I,   XIII|             az a másik eljön, legyen neki hova ülni…~ ~Jancsi úr ábrázatja
145    I,   XIII|     kigömbölyödött e szóra, tetszett neki ez a figyelem, megveregeté
146    I,   XIII|          pillanatai. Senki sem merte neki ígérni a holnapi napot.~ ~
147    I,   XIII|          másodikra azt felelte, hogy neki a jószágigazgató adta.~ ~
148   II,    XIV|       szabadítsd azt meg; hiába adsz neki acélból jellemet, gyémántból
149   II,    XIV|         odalőtt volna; azt mondhatni neki: „Nyomorult deszkafaragó!
150   II,    XIV|           midőn az idvességet ígéred neki, nekem lábaimhoz borul,
151   II,    XIV|         ellenségem – én is az vagyok neki. Ez atyafiságos viszonyt
152   II,    XIV|              párizsi üzértől. Így én neki láb alatt vagyok, ő pedig
153   II,    XIV|             utam van a halálig, mint neki, a küzdés nagyon egyenlőtlen
154   II,    XIV|          pedig egy koldusbotot fogok neki ajándékba küldeni, s kívánom,
155   II,    XIV|       üldözést, oly menhelyet akarok neki adni, ahol őt Abellino öcsém,
156   II,    XIV|           sóhajtozol esztendőszámra? Neki kell rukkolni egyenesen!
157   II,    XIV|     pirospozsgás jókedvvel mutogatva neki sorra, hogy felszóratta
158   II,    XIV|         gondolkoznia, és semmi se jő neki többé véletlenül.~ ~Boltay
159   II,    XIV|          ajánlatát elutasítanád, ezt neki visszaküldjem.~ ~– Adjak
160   II,    XIV|            szeretni. Nem mondaná azt neki soha, de szeretne meghalni
161   II,    XIV|            gyűrűjeért, azt ne küldje neki vissza.~ ~
162   II,     XV|         volna, és sem azt nem mondta neki, hogy keljen fel, sem azt
163   II,     XV|              asszonyságot, megígérve neki, hogy egy óra múlva visszakerül,
164   II,     XV|             el maguktól, nem is volt neki szükség a Dunába ugrani,
165   II,     XV|            akadozva Mayernénak, hogy neki itt egy kis dolga, azaz
166   II,     XV|       kocsisra: „Erre hajts, ne menj neki a sárnak, jól kitérj a kapunak!”~ ~
167   II,     XV|       egyáltaljában meg nem engedtek neki, hanem levették szépen,
168   II,     XV|          ugyan saját szobáját akarta neki átengedni, mely leánya hálószobájába
169   II,     XV|           álarc alatt, de időt akart neki engedni, hogy azt levethesse,
170   II,     XV|         mutatja, mennyire el kellett neki a házasság eszméje által
171   II,     XV|           titokban az egészet, amire neki sajátságos okai vannak.~ ~
172   II,     XV|       beszélgetett vele, zongorázott neki – szánta.~ ~Hinni kezdé,
173   II,     XV|              csakugyan kedvét akarja neki keresni. Önzés ugyan, de
174   II,     XV|            mit parancsol; ha kellett neki valami, szaladt érte; ha
175   II,     XV|       imakönyvét, s midőn visszaadta neki, Fanny a szülőknek gyermekeikért
176   II,     XV|           látja azt? Nő – egy nő, ki neki édesanyja. Mit rejtené magát,
177   II,     XV|     gondoskodnék rólad, ha nem volna neki egy unokaöccse, aki prókátor,
178   II,     XV|          tudta, hogy mért mondja ezt neki, mert azon szónál: „Minő
179   II,     XV|         legszebb, azt mind megszerzi neki; a cselédek nagyságos asszonynak
180   II,     XV|          vele, s minden ember köszön neki; úgy bizony, így beszélnek
181   II,     XV|     Beszéljetek, bolondok. Árt is az neki. Egyébiránt ki tudja, nem
182   II,     XV|          lőni. Hanem azután sikerült neki kitudni, hol vagy, meglátott,
183   II,     XV|               Menjen az úr! – mondám neki. – Majd hiszi azt valaki
184   II,     XV|           Nem tehettem róla. Mondtam neki, hogy miért nem sietett,
185   II,     XV|           anyjának, és kezet csókolt neki, melyet ez azzal torolt
186   II,     XV|            leánya fejét, és megsúgta neki a kérdezett nevet:~ ~„Kárpáthy
187   II,     XV|                Dehogy volt, leányom. Neki sok volt, amikor kilencszáz
188   II,     XV|           okvetlen vásárolni kellett neki. A kocsisnak megparancsolá,
189   II,     XV|           hát csak mindig azt mondja neki.~ ~Abellino nem állhatá
190   II,     XV|          aztán, hogy Mayerné elmondá neki, milyen szép alaknak írta
191   II,     XV|            de a halványság úgy illik neki. János úr magánkívül volt
192   II,     XV|            melyet Boltay mester vett neki; az úton így főzte ki magában
193   II,     XV|   tudakozódott, ezek azt válaszolták neki, hogy a kisasszony még reggel
194   II,     XV|     házigazda.~ ~Végre jön Abellino. Neki nem volt szabad jókor érkezni.
195   II,     XV|           nagyon kellemetlenül esett neki Fennimor fehér arcával találkozni,
196   II,     XV|           volt, csinos. Azt meg kell neki engedni; hajfodrozata kifogás
197   II,     XV|              nevemet. No csak tessék neki, ha ez mulattatja. Ártani
198   II,     XV|         által: „Kárpáthy Jánosné”.~ ~Neki Kárpáthy Jánosnéval semmiféle
199   II,     XV|           Fennimor mondott, az igaz. Neki remegni kell most, hogy
200   II,     XV|         tételt nyert. Abellino fizet neki, de csak kétszeresen.~ ~–
201   II,    XVI|       hánykolódott, hogy hát adjanak neki egyenes kardot, mert ő ahhoz
202   II,    XVI|         semmit, még egy döfést akart neki adni. Kardja elcsúszott
203   II,   XVII|  megemlegették másodszor azért, mert neki egyik elve volt az, hogy
204   II,   XVII|              menyecskét mulattassák, neki jókedvet, örömet, szórakozást
205   II,   XVII|            melyet unokaöccse okozott neki, fejébe vette, hogy ő a
206   II,   XVII|        hűsége iránti tekintetből, de neki is meghagyatott az érdemes
207   II,   XVII|           küldeményt, előre meg volt neki mondva, hogy a legjobb futó
208   II,   XVII|         estem”-nél. * Ha nem kellett neki tudóstársaság, ott volt
209   II,   XVII|         lefizette bűneinek zsoldját, neki békét hagyjon.~ ~Akinek
210   II,   XVII|            szeszélye hozta? Fogják-e neki elfeledhetni családját,
211   II,  XVIII|          hogy nagyon nehéz ne legyen neki.~ ~– Hát mit hozott nekem,
212   II,  XVIII|           kiszámolás van rejtve. Jaj neki, ha el nem érti azt, jaj
213   II,  XVIII|              ha el nem érti azt, jaj neki, ha elérti, és el nem tudja
214   II,  XVIII|              nem tudja titkolni. Jaj neki, ha vissza nem tudja adni,
215   II,  XVIII|        vissza nem tudja adni, és jaj neki, ha visszaadja. – Szegény
216   II,  XVIII|              tetőpontján úgy tetszek neki, mintha Kárpáthyné szólt
217   II,  XVIII|      boldogság, oly mértékben jutott neki, hogy szinte példabeszéddé
218   II,  XVIII|             gyerünk el hozzá, adjunk neki egy jó szót, egy buzdítást,
219   II,  XVIII|              jól átgondolta, s örült neki, hogy magánál jobb, szebb
220   II,  XVIII|          után milyen jól eshetett ez neki; amit egy tiszta, vágyó
221   II,  XVIII|             mosolygott, és úgy örült neki, hogy ezen nő az ő keblére
222   II,  XVIII|           meg fogja tanítani Fannyt, neki az még jobban fog illeni;
223   II,  XVIII|      kisasszony után, és sikerült is neki azt megállásra bírni, mégpedig
224   II,  XVIII|          volna kivel, s csak az esik neki nehezen, hogy nem mondhatja
225   II,  XVIII|              az nem arra való ember. Neki elég bosszúság az, hogy
226   II,    XIX|           többi az asszony gondja.~ ~Neki kell mindenre emlékezni,
227   II,    XIX|   megelégedés legyen minden részről; neki kell ismernie vendégei ezerféle
228   II,    XIX|            lássa, mennyire nem tudsz neki megfelelni; valóságos kísértet,
229   II,    XIX|         senkinek sem ad afelől, hogy neki mi tetszik és mi nem. Hanem
230   II,    XIX|               még amit gondol is, az neki mind nem tetszik. Lássa
231   II,    XIX|        könnyű kegyébe jutni. Csókolj neki kezet, s nevezd asszonynénémnek,
232   II,    XIX|            már, hogy semmi se fájjon neki, de viszont örömet sem lehet
233   II,    XIX|             viszont örömet sem lehet neki okozni, az egész arc, egész
234   II,     XX|        másikban a parókájával köszön neki, ami óriási kacajt idéz
235   II,     XX|        magával két szobalyánt, de az neki sohasem elég. Gróf Kereszthyné
236   II,     XX|            amit soha meg nem bocsát. Neki a népszerűség az aranybornyúja,
237   II,     XX|    dicsérnünk, hogy annyi ivó között neki jutott legelébb eszébe,
238   II,    XXI|          különös ügyességgel sikerül neki mindazokat, akik őket környezik,
239   II,    XXI|           félreérti, s mindazt, amit neki beszélni szokott, kapitális
240   II,    XXI|             lovon; ez szabadságot ad neki megjegyezhetni, miszerint
241   II,    XXI|        egészen elérzékenyülve nyújtá neki kezét.~ ~– Ugye, ön nem
242   II,    XXI|            Pált, aggodalommal mondja neki:~ ~– Úgy féltem ezt az asszonyt;
243   II,    XXI|            egyszerre teljes erejéből neki a róka a Berettyó-ágnak.
244   II,    XXI|            az ő orcáját legyinti, és neki százszor több oka van most
245   II,   XXII|              e boldogságnak, melyről neki is oly ragyogó képzeletei
246   II,   XXII|             hozzá, ki legelső nyújtá neki kezét, hogy vezesse, hogy
247   II,   XXII|            magánál. Néha megengedték neki az orvosok, hogy nejét meglátogassa,
248   II,   XXII|              olvasni sokáig nem lesz neki szabad, s majd egy hét múlva,
249   II,   XXII|        boldog volt, hogy ő nyújthatá neki az orvosságot.~ ~– Mi ez? –
250   II,  XXIII|        kaffer nyelvén, s nagyon örül neki.~ ~– Ki az? Jusszuf! – kiált
251   II,  XXIII|           volna, ha nem hozott volna neki pipát.~ ~– Verje meg a számum
252   II,  XXIII|     szupremáciáját, * s nagyon örült neki, hogy a dohányhamut a padlat
253   II,   XXIV|           felig hozzá hajolva nyújtá neki kezét.~ ~Szegény nő, alig
254   II,   XXIV|        meglepetés rá nézve. Mondjunk neki valakit, akiről még magunk
255   II,   XXIV|                 Miért is engedte meg neki, hogy e nővel ismeretséget
256   II,   XXIV|           körüllengje, hogy elmondja neki: „Te engemet gyűlölsz, megvetsz,
257   II,    XXV|              igazi férfi előtt, s ha neki úgy tetszik, ha önkényt
258   II,    XXV|              ne lássa, udvarolni fog neki. A sikertől nincs oka félni.
259   II,    XXV|          törődik az egésszel; ő örül neki, ha neje jól mulat. Nem
260   II,    XXV| megmutathassa nejének, s elmondhassa neki: „Lásd, ez azon nő, akinek
261   II,    XXV|              amit Isten benned adott neki, visszatiltani. Íme csak
262   II,    XXV|               No – te is nyújtsd hát neki kezedet – szólt nejéhez
263   II,    XXV|   gondolatjait, adjanak más eszméket neki! Azt hivé, majd kedvenc
264   II,    XXV|             diófa mellé ülteté, s az neki nem párja; milyen halavány,
265   II,    XXV|              ezalatt! És mit használ neki, hogy senki sem tudja, ha
266   II,    XXV|            lopott kincs! Mit használ neki, ha az, ki meglopatott,
267   II,    XXV|             az ifjú lelke, mint fájt neki az, hogy egy ily szép szívet
268   II,    XXV|                 Mit mondhatott volna neki? Micsoda szava van itt a
269   II,    XXV|               mint hogy kezét nyújtá neki, s engedé, hogy azt könnyeivel,
270   II,   XXVI|             Mind odavan!~ ~(Úgy kell neki – gondolá titkon Abellino –,
271   II,   XXVI|         vénemberrel kötött. Úgy kell neki.)~ ~– Bizony barátom – folytatá
272   II,   XXVI|              akkor orvosai megtilták neki mind a lovaglást, mind a
273   II,   XXVI|           senkit, aki szerencsétlen; neki csak boldog emberekhez van
274   II,  XXVII|          gagyogásira, hogy mondhatna neki szavakat, miket az megtanuljon
275   II,  XXVII|            és minden bemenőtől izent neki valamit.~ ~Ki bírná örömét
276   II,  XXVII|              eszmél reá, mit mondott neki, csak mind a két kezében
277   II,  XXVII|              iszonyú kínt okozhatnak neki; óh, a test küzdelme a lélekkel
278   II,  XXVII|                Flóra nem tud felelni neki, csak fejével int. Hang
279   II,   XXIX|          megállítá Rudolfot elmondva neki: „Nézd, itt ezen szobában
280   II,   XXIX|              él tovább?~ ~János inte neki, hogy legyen nyugodt, ezt
281   II,   XXIX|           kezébe, ki jobb atyja lesz neki, mint lettem volna én, s
282   II,   XXIX|              milyen jó anyát hagyunk neki örökségül!~ ~A jó öreg sokáig
283   II,   XXIX|      elkövetett. Bocsássa meg azokat neki Isten és a haza, miként
284   II,   XXIX|         akkor volt mindig mellettem; neki hagyom kedvenc paripáimat,
285   II,   XXIX|      agaraimat. Ezeknek jobb gazdát, neki kedvesebb emléket tudom
286   II,   XXIX|              nem akart mozogni.~ ~– …Neki hagyom öreg szolgámat Pált
287   II,   XXXI|          szegesvégű bottal; így kell neki minden reggel beállítania,
288   II,   XXXI|     nagybátyja kegyelemdíjul hagyott neki. Ez mindenesetre legnagyobb
289   II,   XXXI|      szerelemben, azt nem rótták fel neki vétkül, azért megbocsát
290   II,   XXXI|             azt nem bocsáthatták meg neki. Ő e pillanattól fogva csak
291   II,   XXXI|           Esztendei fizetést rendelt neki; hiába, félt, hogy megátkozza
292   II,   XXXI|             fogadom, hogy lett volna neki mit elajándékozni holta
293   II,   XXXI|            ha valami értékest akarna neki küldeni, azt el sem fogadná
294   II,   XXXI|      asszonyság kívánatát, s küldött neki emlékül – tízezer pengőt.~ ~
295   II,   XXXI|      tehetett? Írni veszedelmes volt neki, mert képes volt levelével
296   II,   XXXI|             behizelgő modorban, mely neki annyira sajátja volt, kérte
297   II,   XXXI|          életet, hogy meg tud halni; neki büntetése az, hogy nem érez,
298   II,    Meg|     szenvedélyeken keresztül, amerre neki tetszett.~ ~Későbbi munkáimban
299   II,    Meg|    szerelmében elvesztett, meg tudta neki bocsátani; de azt, amit